Sziasztok!

•2010.03.11. • 1 hozzászólás

Ezt a Blogot azért hoztam létre hogy hírt adjunk magunkról egy több éves külföldi kiküldetés során. A bejegyzések elsősorban a család, a barátok és ismerősök tájékoztatására szolgálnak. Ennek érdekében bizonyos bejegyzések nem lesznek mindenki számára elérhetőek. Küldj nekem egy e-mail-t (ha ismersz, akkor tudod a mail címem), és válaszként küldök egy felhasználó nevet és jelszót, amivel be tudsz lépni majd erre az oldalra és olvashatod az összes bejegyzést.

Tornado Tennessee-ben – Jelentem: túléltük!

•2011.04.28. • 4 hozzászólás

A tegnapi nap a vártnál izgalmasabbra sikeredett. Pár nap múlva lesz egy éve hogy kiköltöztünk Tennessee-be a férjem munkája miatt. A VW részben azért is választotta ki Chattanooga városát az új autógyárja számára, merthogy errefelé nem jellemző a tornadó és a jégeső, valamint télen hó sem nagyon szokott esni ezen a részen. Ehhez képest télen most 20-30cm-es hó esett, és a tegnapi napon az eddigi legnagyobb tornado vihar söpört végig a déli államokon. A legnagyobb pusztítást Alabama államban okozta, ami közvetlenül Tennessee állam alatt helyezkedik el. Ott egyes városokban olyan pusztítást végzett a vihar, mintha háború lett volna.

Nálunk szokásosan indult a nap. Elvittem a gyerekeket ovi és suliba, viszont amint hazaértem már tornado riasztás volt érvényben. Ilyenkor az iskolákban és munkahelyen is beterelik a gyerekeket a mosdókba amíg elmúlik a veszély. Én is bementem a földszinti vécébe itthon és a laptopon figyeltem a vihar vonulását ameddig még volt áram és internet. Ezeket a riasztásokat komolyan kell venni. Sok ember azért hal meg tornado során mert nem tartja be az óvintézkedéseket. Ilyenkor csak földszinten szabad tartózkodni, távol az ablakoktól lehetőleg valamilyen védett mosdóban vagy gardróbban. Akinek van pincéje, az a legjobb ha lemegy, de errefelé nem jellemző hogy pincéje lenne az embereknek.

Mikor elmúlt a veszély, egyből hangüzenetet kaptunk az iskolából, hogy el kell hozni korábban a gyerekeket, mert délutánra újabb viharok várhatóak. Ekkor már nem volt áram.

Hazaértünk biztonságosan a gyerekekkel, az áram is visszajött, aztán délután még két tornádo riasztás volt. Ebbből mi annyit érzékeltünk hogy bemondták a tv-ben hogy a következő fél órában biztonságos helyen kell tartózkodni mert most vonul át felettünk a vihar zóna. Ilyenkor érezhetően hangosabban és hevesebben kezdett esni az eső és jóval erősebb volt a szél is. Közben nagyokat dörgött az ég és villámlott. Mi meg csücsültünk a Wc-ben pár játék, egy laptop, telefon, és párna társaságában. Utóbbira nem elsősorban a kényelem miatt van szükség, hanem azért ha összedőlne a ház, akkor tudjuk védeni vele a fejünket.

Este 7 után már azt gondoltuk hogy egy napon belül 3 tornadó riasztás után már fellélegezhetünk, de nem. Még este jött egy újabb front, ami csak éjfél után vonult el. A férjem a nappaliban virrasztott amíg elmúlt a veszély, mellette aludt kisfiunk én pedig kislányommal megágyaztam egy matracon magunknak a wc előtti védett folyosón. Kb éjjel 1-kor aztán már mindenki az ágyában aludhatott.

A település ahol élünk viszonylag szerencsésen megúszta, bár majd a mai kárfelmérés után derül ki pontosan hogy mennyire. Sajnos több mint 128 ember viszont meghalt, nagy részük Alabama államban.

Olyan időkben élünk ahol már nincs olyan része a Földnek ahol ne tudna katasztrófa történni. Az a fontos viszont hogy mi mindig jókor jó helyen legyünk. Ezért szoktam imádkozni.

Márciusban is volt egy tornádó és akkor nem tudtam hogy riasztás van, mivel nem figyeltem a híreket. Ezért elindultam autóval. Mindig balra szoktam kikanyarodni a lakóparkból, de akkor valamiért úgy éreztem jobbra kell mennem. És jó hogy arra mentem, mert később láttam hazafelé jövet hogy a balra vezető úton keresztbe dőlt az úton egy  hatalmas fa.

Itt egy video hogy milyen tornádó-ból vonult el a közelünkben tegnap 4:

http://www.youtube.com/watch?v=03qmvET1r6U&NR=1

A Chattanooga alatti településen, Ringgold-ban csapott le. Ez már Georgia államhoz tartozik. Tőlünk annyira van mint Győrszentiván Győr-Ménfőcsanakhoz:

http://www.timesfreepress.com/videos/2011/apr/28/5621

 

New York City 2011 tavasz

•2011.04.21. • 2 hozzászólás

Igéretemhez híven, folytatom tavaszi utazásunk beszámolóját. Hersey környéke után Philadelphiába látogattunk ami arról híres hogy ott írták alá annak idején a Függetlenségi Nyilatkozat-ot, amiben kinyilvánították hogy nem akarnak többé brit gyarmat lenni. Azóta is ezt ünneplik Július 4-én. Az eredeti dokumentumot Washingtonban őrzik amit később ott meg is néztük. Philadelphia után indultunk New Yorkba. Szerencsések voltunk, mert korábban már sikerült lefoglalnunk egy nagyon jó helyen lévő hotelszobát a Broadway és a 47. utca sarkán. NY-ról tudni kell hogy a Manhattan sziget nem túl nagy és mivel rengetegen lakják, autóval itt képtelenség közlekedni. Mi is letettük az autót 5 napra egy parkolóházba. Metróval, gyalog és taxival viszont nagyon egyszerűen és kényelmesen lehet közlekedni. A taxi sem volt drága, mert 4 fő esetén már olcsóbbnak bizonyult mint a metro jegy. Mivel a szállásunk nagyon jó helyen volt, a legtöbb dolgot gyalog is meg tudtuk közelíteni. Az árral itt is szerencsénk volt. Kis internetes keresés után ugyanannyiért tudtunk Manhattanban megszállni mint bármelyik hotelben útközben. Szóval NY nem feltétlenül drága város, csak érdemes megtervezni az utazást ha ide akar jönni az ember.

Na és hogy milyen volt a nagy New York? Izgalmas város ami soha nem alszik, mindig nyüzsög. Kicsi gyerekekkel stresszes uticél, mert a tömeg mindenhol nagy és állandó készenlétben kellett lenni hogy megvannak-e a csemeték. Persze pár napra bevállalható ez a stessz és hát azért felejthetelen élmény volt az biztos. Mindenesetre nagyon örültünk amikor visszajöhettünk ide délre, a nyugodt Tennessee környékre ahol a zaj helyett a madárcsicsergés  van inkább túlsúlyban és a népsűrűség is jóval kisebb.

A képekre kattintva, nagyobb méretben is láthatjátok azokat.

Pennsylvania

•2011.04.03. • 4 hozzászólás

Amerikai tartózkodásunk eddigi legnagyobb utazásán vagyunk túl. Régóta szerettük volna megnézni a nagy New Yorkot és most rászántuk magunkat. A tény, hogy ez eddig váratott magára, az abból fakad hogy Chattanooga és New York között cirka 1200 km-nyi távolság van. Kb annyi mint Győr városából eljutni Párizsig. Ezért aztán most már kezdem megérteni hogy miért van az hogy sok amerikai nem járt még New Yorkban, de sokan még a fővárosukban Washingtonban sem. Ezen eleinte sokszor meglepődtünk. Most hogy már gyakorlatban is láttuk hogy milyen hatalmas ez az az ország széltében és hosszában is, kezdem megérteni. Persze lehetne repülővel is menni, de egy belföldi repülőjegy is kb ugyanolyan drága mint a tengerentúli. A mi kis 4 fős családunknak így kedvezőbb volt az autós utazást választani, mégha ez így hosszabb időt vett is igénybe. A hosszú útnak viszont több előnye volt mint hátránya, ugyanis így keresztül utazhattunk több, általunk eddig nem ismert államon és útba tudtunk ejteni egy-egy érdekes uticélt. Odafele úton megálltunk Harrisburg könyékén Pennsylvania államban. Felkerestük Hersey kis városkáját, ami a csokoládé gyáráról híres, majd ellátogattunk Lancaster környékére, ahol Amis farmerek élnek. Mai bejegyzésemben erről a részről írok. New Yorkról és a hazautazás során meglátogatott Washington és Williamsburg városokról majd további bejegyzéseimben fogok beszámolni.

A gyerekeink számára jó motiváció volt az első uticél, hogy kibírják a hosszú utazást. Március 18-án idultunk, egy pénteki napon. Az első szálláshelyünk Harrisburg városa volt, ahová késő este érkeztünk meg kb 12 órányi autózás után. Másnap látogattunk el Hersey-be a Csokigyárba. A Hersey csoki itt olyan fogalom mint nálunk otthon a Nestlé vagy a Milka. Az egyik legismertebb csokimárka. A gyárat egy Hersey nevű zsidó származású férfi alapította még a múlt században. A gyártást egy ingyenes túra keretében mutatják meg a látogatóknak. Kis mozgó vonatok-ba lehetett beszállni ami végig vezetett a gyártás több szakaszán. Ezután több programot kínálnak, amik már fizetősek. Van 3D show, lehet csokit csomagolni egyedileg, desszertet készíteni, vagy gyárthatunk saját csokit. Minket az utóbbi érdekelt leginkább és nem is csalódtunk. Indulásként kaptunk egy másnescsíkos kártyát, ami már tartalmazta a nevünket. Első lépésként beöltöztettek minket fehér köténybe és a hajunkat is fehér sapka alá kellett rejteni, aztán irány a gyártó részleg. Számítógépen, egy érintő képernyős felületen lehetett kiválasztani az opciókat hogy milyen csokit szeretnénk, miután azonosítottuk magunkat. Itt lehetett eldönteni hogy tej v. étcsokit akarunk-e és milyen töltelék legyen benne. A következő gyártórészen elindíthattuk a startot, ezután pedig végig követhettük a szemünkkel, hogy a szalagon mikor hova megy a csokink és hogy kerül bele a töltelék. Zárásként lehetett egyedi csokipapírt tervezni és a végén ebbe a papírba csomagolva kaptuk meg a csokinkat.

A nap hátralévő részében ellátogattunk Lancaster környékére, ami az itt élő Amis farmerek-ről híres. Utikönyvekben már olvastunk róluk, de szerettük volna megnézni hogy tényleg úgy élnek-e. Az Amisok a 18. században vándoroltak ki Európából, főleg német környékekről. A vallási üldözések miatt hagyták el Európát és jöttek ki az Újvilágba annak idején. A katolikusokból szakadtak ki az anabaptisták, akik azt hirdették, hogy felnőtt korban újra kell keresztelkedni, majd ebből az ágból származtak a svájci mennoniták. Innen váltak ki az Amisok, Jakob Amman hatására aki szerint a mennoniták eltávolodtak az alapítójuk, Menno Simons elveitől. Ammanról kapták a nevüket tehát az Amisok, akik a mai napig kb 200.000 fős gyülekezetet alkotnak az USA-ban. Főleg Pennsylvania és Ohio államban élnek. Azt vallják, hogy a modern élet vívmányai, különösen az elektromos dolgok, túl büszkévé teszik az embert és eltávolítják Istentől. Ezért aztán a mai napig egyszerű körélmények között élnek és gazdálkodnak. Jellegzetes fekete ruhában járnak még a gyerekek is. Ugyanúgy öltöznek mint a 18. században és csak lovas kocsival járnak. Elég furcsa volt látni őket. Szinte hihetetlen hogy vannak emberek akik így élnek. Találkoztunk egy Amis családdal, akik egy út melletti bódéban árulták a maguk által készített lekvárokat és süteményeket. Szívbe markoló volt látni a gyerkekeket abban a múlt századi ruhában. Arra gondoltam hogy talán sosem tudnák meg hogy Jézus Krisztusban anélkül is lehet hinni hogy ezt az életmódot kéne választaniuk. Aztán olvastam róluk, hogy elengedik a gyerekeiket 18 éves koruk után hogy kipróbálhassák milyen az élet a világban. A tapasztalat az viszont hogy a többségük utána is inkább a farmot választja és az egyszerűséget. Az viszont biztos, hogy ők így boldogok. Ők választották ezt az életvitelt a meggyőződésük miatt, és nem elégedetlenek a helyzetükkel.

A képekre kattintva nagyobb méretben is láthatjátok..

Thanksgiving day – Hálaadás napi ünnep Amerikában

•2010.11.29. • Szólj hozzá

A mai Egyesült Államok területén az első hálaadást a hagyományok szerint 1621-ben ünnepelték a Mayflower fedélzetén az előző évben Plymouth-hoz érkező, az Újvilágba az európai vallásüldözések elől menekült telepesek, akiknek mintegy fele a hideg, az éhezés és az idegen, mostoha környezet áldozata lett az első télen. A telepeseket a vampanoag indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben, megtanítva nekik többek közt a helyi halászatot és vadászatot, a kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát. A történet szerint az őszi bőséges termés után az életben maradt 51 telepes vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták.

Az Amerikai Egyesült Államokban a hálaadás az egyik legfontosabb nemzeti ünnep. November 4-ik csütörtökjén ünneplik. Sok amerikai a hivatalosan is munkaszüneti napnak nyilvánított csütörtököt követő pénteket is kiveszi szabadnapként. Ezen a négynapos hétvégén a közeli családtagok gyakran messziről hazautazva összegyűlnek, hogy együtt ünnepelhessék a hálaadást, melynek elmaradhatatlan tartozéka a hálaadásnapi vacsora.

A vacsora hagyományosan legfontosabb eleme, a pulyka olyannyira egybeforrt az ünneppel, hogy a hálaadást néha „pulyka napnak” (Turkey Day, T-Day) is nevezik. Az ünnepi asztalon tradícionálisan szerepelnek még olyan fogások, mint a pulykához felszolgált töltelék, áfonyaszósz, krumplipüré, zöldbab, illetve a sütőtöktorta.

Az ünnep az USA-ban a karácsonyi szezon kezdetét is jelzi. A hálaadást követő pénteken hagyományosan igen nagy mértékű leértékelésekkel csábítják az üzletek a vásárlókat, és ennek hatására tipikusan ezen a napon a legnagyobb a kiskereskedelmi forgalom volumene. Egyes üzletek már hajnalban kinyitnak és különleges akciókat kínálnak a korán érkezőknek.

Ezen a napon játszanak három NFL, illetve számos egyetemi és középiskolai amerikaifutball mérkőzést is, ami tovább növeli a nap jelentőségét az amerikaiak számára.

Bár nem vagyunk amerikaiak, ezt az ünnepet mi is szívesen ünnepeltük meg a magunk módján. Úgy gondoltuk kár lenne kihagyni a pulykasütést, ha már egyszer itt vagyunk. Persze én egy Stahl Judit recept alapján sütöttem a pulykát. Nagyon tetszik ez a recept, mert valahogy így kezdődik:  “Csodáljuk meg a boltokban a nagy méretű pulykákat kellő áhítattal, és mikor már túl vagyuk a “”Te jó ég, mekkora állat! Hogy a manóba lehet ezt elkészíteni!?”” letaglózó élményen, akkor vásároljunk egy kisebb, 4 kiló alatti bébi pulykát.”   –  Szóval én is hasonlóképp cselekedtem és mintegy 6-7 óra alatt megsült a kis bébi pulykánk. Mellé gesztenyés muffin készült a recept szerint és aszalt szilvás vörösboros mártás. A legjobb az volt az egészben hogy nagyon könnyű volt elkészíteni és nagyon finom lett. Szívesen megosztanám a receptet, de nem szeretnék szerzői jogokat sérteni, úgyhogy ide nem tudom feltenni, de a Stahl könyvek valamelyikében fellelhető.

A Háladás napja utáni 2 nap, az a nagy ajándék vásárlás napja az amerikaiak számára, amit nekünk is volt szerencsénk megtapasztalni. Alig lehetett autóval közlekedni a nagy bevásárló központok környékén. Szinte minden üzlet ilyenkor nagyon kedvező, csak erre a két napra érvényes ajánlatokkal csábítja a vásárlókat. Akár 60-70%-os kedvezménnyel is hozzá lehet jutni egyes termékekhez. Ezért aztán  vannak akik a hajnali nyitásra érkeznek 00 órakor vagy 4-kor, hogy ők legyenek az elsők. A legtöbb nagy üzlet a honlapján letölthető bolt térképet kínál hogy mely akciós áruk melyik sorban vannak az üzletben. Ennek az a lényege hogy a nyitásra érkezők a boltban egyenesen ahhoz a polchoz tudjanak rohanni, ahol az általuk megvásárolni kínált áru van. Néhány bolt tényleg elképesztően kedvező ajánlatot hírdet. Nem csoda hogy egyesek képesek ezért hajnalban kelni.

Ami érdekes volt számunkra az az hogy ez a Hálaadás napi ünnep annyira a karácsonyi szezon kezdetét jelenti, hogy többen nemcsak a kültéri karácsonyi dekorációkat tették fel, hanem már karácsonyfát is állítottak. Ezen mi nagyon meg voltunk lepődve. Legalább 4 olyan házat is láttunk a környéken ahol már fel van állítva bent a házban a fenyőfa. Talán ez abból is adódhat, hogy a két ünnep nagyon közel van egymáshoz és itt Hálaadás napja amikor összejönnek a családok. Ez többek esetében több ezer km-es utazát jelent országon belül. A szembeszomszédunk, akik amerikaiak, Atlantába mentek ünnepelni és egy kb 40 fős családi körben ünnepelték ezt a napot. 1 hónap múlva nem biztos hogy újra összejön mindenki, ezért talán nekik ez amolyan előkarácsony is egy kicsit.

Fotókat majd készítek a karácsonyi dekorációkról. Ebből is széles a felhozatal. Szóval folyt köv…

Halloween ahogy Amerikában ünneplik

•2010.11.02. • 6 hozzászólás

Mi is ez a Halloween?

A halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep, amelyet elsősorban az angolszász országokban tartanak meg, bár mára már az egész világon elterjedt. A boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe, melyben összemosódott a római Pomona-nap, a kelta samhain ünnep és a keresztény halottak napja, és amelyet október 31-én tartanak. A kereszténység terjesztésekor a hittérítők azt a feladatot kapták, hogy lehetőség szerint a keresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazítsák azok betiltása helyett.

A kelta hagyományok közt szerepelt a samhain, amit a kelta napisten tiszteletére rendeztek. Ezen az éjszakán, úgy hitték, hogy az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjel vándorolnak a holtak birodalmába.

Amerikában halloweenkor az ajtó előtt jelmezbe öltözött gyerekek jelennek meg, akik Trick or treat!, szabadon fordítva: „Cukor vagy bot!” („Cukrot vagy csínyt!”) kiáltással szólítják fel a lakókat állásfoglalásra. Elméletileg a szerencsétlen ajtónyitónak van lehetősége „botot” választani – a következményekkel együtt. Általában a gyerekek édességet kapnak, a felnőttek pedig jót szórakoznak. Amerikában általában baráti társaságban jelmezbált rendezve ülik meg ezt az ünnepet.

Eredeti tartalmát az ünnepnek a halált megjelenítő jelképekkel való díszítés hordozza napjainkban. Az emberek többsége ezt egy vicces ünnepnek, amolyan jó bulinak tartja. A felnőttek is szívesen jelmezbe bújnak és a házaik bejáratát a szolid őszi jelképektől kezdve egészen a csontváz és sírkő díszig sokféle módon díszítik.

A gyerekek számára ez a szórakozás és cukorka gyűjtés napja. Az iskolában és óvodában is kosztümös party-t rendeznek és a gyerekek édesség csomagot kapnak, mint nálunk télapókor.

Mivel mi inkább az életet szeretjük ünnepelni és nem a halált, próbáltuk kihagyni az ünneppel járó dolgokat. Hát nem teljesen sikerült. A pénteki napon nem vittem a gyerekeket ovi-suliba, persze a cukorka csomagot így is megkapták mindkét helyen. Csináltam róla fotót.  Lehet hogy valakinek ez vicces, én inkább giccsesnek és szörnyűnek találtam. A fotózás után szelektálás következett. A halálfejes és egyéb cuccok a kukában landoltak, az édesség maradt.

Aztán hétvégén szombaton elmentünk itthonról délután és csak 9 után jöttünk haza. Kitettünk az ajtó elé egy nagy tálban csokikat a gyerekeknek mert itt ez a szokás. Kicsit meglepődtünk amikor hazaértünk  hogy nem fogyott a csoki, de csak másnap derült ki hogy miért nem.

Vasárnap ugyanis nyugiban üldögéltünk itthon, amikor egyszer csak csöngettek. Egy csapatnyi jelmezbe öltözött gyerek volt. Szóval jól elszúrtuk. Nem akartunk itthon lenni, de azt hittük szombaton van ez a mászkálós nap. Ugyhogy este 6-9-ig jöttek folyamatosan a csokikért. Még jó hogy volt mit adni. Nagyon sokan csöngettek be. Szerencsére azonban nem voltak ilyesztő jelmezeben, csak mint nálunk farsangkor a gyerekek. Kis katica, katona stb.

Jellemző volt hogy nem egyesével jöttek a gyerekek, hanem csapatokban és minden esetben a szülők 10-15 méterrel mögöttük állva várták őket. Azért ez itt Amerika. Itt sajnos ilyen dolgokra jobban kell figyelni.

Csináltam pár fotót arról hogy hogyan vannak kidíszítve a házak. Sok helyen nincs semmi, aztán van aki szép őszi koszorút vagy tököt tesz ki virágokkal és van egy két extrémebb módon díszített ház. Alul egy kis ízelítőt láthattok a környékünkön lévő házakról.

A képekre kattintva nagyobb méretben is láthatjátok.

Mit lehet itt enni?

•2010.10.07. • 1 hozzászólás

Többen is kérdeztétek, hogy mit lehet itt enni.  Nem olyan egyszerű ez a kérdés nekünk, akik magyar konyhán nőttünk fel. Amikor beköltöztünk a házba amit bérlünk, hamar meg tudtam állapítani hogy bár a konyha nagy és jól felszerelt előttem nem nagyon főzött benne senki. Legfeljebb félkész ételeket, amivel nem jár túl sok zsírgőz stb. Hamar kiderült hogy a konyhát nem a több órán át fődögélő húsleveshez és egyéb főzési eljáráshoz tervezték. Például  a tűzhely mögötti részen nincs lemosható csempe, ahogy a kézi mosogató mögött sem, csak szépre festett fal, amit ugye nem olyan egyszerű letisztítani ha esetleg ráfröccsen valami. Persze ez a tény még nem vette el a kedvemet a főzéstől.

A következő lépés az alapanyagok beszerzése. Nagyon nagy a választék és rengeteg bolt van a közepes méretű vegyesboltoktól kezdve a nagy szupermarketekig. Húsféléket viszonylag lehet kapni ugyanúgy mint otthon, bár nagyon meg kell nézni, mert nagyon sok a hormonkezelt húsáru. Fűszereket tudtunk hozni otthonról, úgyhogy az sem gond. Amit viszont itt nem lehet kapni, azok az otthon megszokott zöldségek. Például egyáltalán nincs a nálunk megszokott ízű zölpaprika, csak kaliforniai van ami édes és csilipaprika ami csípős. Tehát lecsó, paprikás csirke és töltött paprika kilőve (utóbbit azért néha szoktam csinálni paprika nélkül). Aztán nem lehet kapni zellergumót és fehér répát, a húsleves és vadas pedig enélkül nem az igazi. Fehér répát egyszer találtam egy bio cuccokat is áruló boltban, úgyhogy párszor főztem már húslevest is. A következő ami nincs itt az a sárgahüvelyű zöldbab, tehát egy jó zöldbabfőzeléket sem lehet csinálni. Sok magyar ételt meg tudok főzni, mert azokhoz van alapanyag, például töltött káposztát is, csak nem levélbe töltve hanem gombóccal. Mivel sok kedvenc ételünket nem tudjuk itt elkészíteni, megtanultam újabb ételeket főzni.  Például itt jóval olcsóbb a garnéla rák mint otthon (nem sokkal drágább a csirke húsnál), itt kint többször eszünk ilyesmit is. Sokféle steak húst lehet kapni és ezekhez finom szószokat is árulnak. Beszereztünk egy egyszerű kis kerti grillsütőt, úgyhogy a nyár nagy élménye volt hogy sokat grilleztünk a szabadban.  Általánosságban viszont a zöldségek és gyümölcsök és egyéb élelmiszerek jóval drágábbak mint otthon. Normális fehér kenyeret például kb 1300 Ft körül lehet beszerezni kilónként és ehhez min. 20 percet autózni is kell. A fonott kalács, amit csak 1 pékség csinál itt (Khalah – zsidó neve van), és csak az egyik bolthálózat árul 5 dollárba kerül, azaz ez is kb 1000 Ft.  Szárított kolbászt (spanyol), nutellát, camamber sajtot és más európai sajtokat, füstölt sonkát, Milka csokit is lehet kapni, de arany áron úgyhogy ilyesmit csak nagyritkán vásárolunk. A gyerekeknek a legjobban a túró rudi és a túrókrémek hiányoznak ugyanis azt egyáltalán nem lehet kapni.

A boltokban rengeteg féle félkész ételt árulnak. Néha még mindig leakadok egy-egy felfedezésen, hogy mennyire kényelemszeretőek az emberek. Például árulnak a boltban teljesen kész amerikai palacsintát és gofrit fagyasztva. Ez teljesen meg van sütve és lefagyasztva. Pedig por formában is árulják amit csak ki kell keverni és már lehet is sütni. Úgy látszik van akinek ez is túl sok macerát jelent. Aztán lehet kapni nyers tojást felütve, zacskóban. Tehát a rántotta elkészítése így nem 5 perc mondjuk hanem 4. Mi megmaradtunk az 5 perces változatnál.

Már korábban írtam az ovi és iskoláról szóló bejegyzésekben hogy a menzákon gyakran adnak hamburgert, hot-dogot, pizzát, tortillát és  ilyesmit a gyerekeknek. Ez azért van, mert az amerikaiaknak az ebéd nem fő étekezés. Nekik a nap legfontosabb étkezése a vacsora. Ezért aztán az éttermek napközbeni kínálata is főleg ezekre a gyorskajákra épül. Nekik olyan a hamburger, mint nekünk a paprikás csirke. Ezen nőttek fel gyerekkoruk óta, nekik ez teljesen természetes. Mivel általában sültkrumplival eszik, ami nagyon hízlal, nagyon sok elhízott ember van. Feltűnően sok. Minden boltban például a bejáratnál van több elektromos bevásárló kocsi, amire azért van szükség, mert sok olyan elhízott ember van aki nem bír már végigsétálni egy nagy üzletben.

Az éttermek, kivéve pár belvárosi helyet, a nagy bevásárló központok mellett vannak. Mi vacsorázni csak háromszor voltunk itt a környéken. Kétszer egy olasz étteremben voltunk, ahol tényleg jó olasz konyha  volt, egyszer meg egy kínai-japán helyen voltunk. Ez mondjuk jellemző, hogy ha az ember igazán jót akar enni házon kívül, akkor valami más nemzetű éttermet kell keresni. Amerikai helyen inkább csak ebédeltünk ha úgy adódott. A gyorséttermek nekünk annyira nem tetszenek. Egy Sticky Fingers (Ragacsos Újjak) nevű  amerikai étteremben voltun még, ami viszont tetszett.

Az éttermekben nagyon udvarias a kiszolgálás. Olyan még nem volt hogy szólni kellett volna a pincérnek hogy szeretnénk valamit, mert olyan sokszor oda jönnek az asztalhoz. Sokszor csak azért hogy megkérdezzék: Minden rendben? Elégedettek vagyunk mindennel? Ha az 1literes poharunkban esetleg kifogyna az ital, akkor automatikus után töltik. Ami viszont furcsa hogy nagyon hamar kihozzák a számlát, sokszor még meg sem kérdezik hogy kérünk-e desszertet és mégis kihozzák. Ez itt nem számít udvariatlanságnak. Egy európainak úgy tűnhet hogy azért csinálják hogy hamar kidobják a vendéget, de nem. Azért hozzák ki gyorsan, mert ők azt feltételezik  hogy az ember esetleg siet, és nem akarják megváratni. Tehát ezt ők pont azért teszik hogy kedvezzenek a vendégnek.

A borravaló rossz kiszolgálás esetén 10% (ilyenben még nem volt részünk), jó kiszolgálás esetén viszont 20%-ot illik adni. Ha nagyobb társasággal érkezik az ember (6 főtől), akkor automatikusan felszámolnak borravalóként 18%-ot.

Plusz pénz az iskoláknak! Hogyan?

•2010.10.04. • 1 hozzászólás

Korábbi, amerikai iskola és óvoda rendszerről szóló bejegyzésemben már írtam hogy itt nagyon más a rendszer és a társadalmi hozzáállás is. Ez nyilván azért van, mert ők nem a kommunizmusban és szocializmusban szocializálódtak, mint mi. Itt az emberek nem várják az államtól készen a megoldásokat, mert tudják, hogy a társadalmukat ők építik fel. Munkával, áldozatvállalással, ha kell önkéntességgel stb. Az is természetesnek számít itt, hogy az oktatás pénzbe kerül, a minőségi oktatás még több pénzbe és ezt nem feltétlenül az államnak kell megfinanszíroznia. Az állami iskolák itt sincsenek abban a helyzetben hogy korlátlan állami támogatást kapjanak.

Felmerül a kérdés hogy akkor ők mit csinálnak, ha több pénzt szeretnének az iskolának. Először is nem siránkoznak, hogy milyen kevés az állami normatíva. Az amerikai emberek alapjáraton nagyon pozitívan állnak a dolgokhoz. Szóval nem panaszkodnak, hanem kampányolnak. A legkülönbözőbb módszereket találják ki hogy hogyan lehetne az iskolájuknak, óvodájuknak több pénzt gyűjteni.

A fenti képeken ezekből adok ízelítőt. A kislányom iskolájában a legnagyobb kampány egy kuponfüzet eladására épül. (1.és 2. kép zöld papíron) Ez egy két hetes kampány az iskolában, elég nagy felhajtást csinált köré az iskola. Nagy molinót tettek ki kivül az iskolára, ezzel is reklámozva az eseményt. Mindenki motiválttá van téve ebben: a tanárok, a diákok, a szülők, a hirdetők.  A kampány lényege hogy a gyerekek kuponkönyveket árulnak otthon a szomszédaiknak, rokonaiknak. 10 dollár egy kupon könyv, de 200 db kupon található benne, van amelyikkel 5 dollárt is spórolhatunk, vagy többet. A gyerekek versenyeznek hogy ki ad el többet, és ezért jutalmakat kapnak. Van vattacukor nap, fagyi nap, vicces nap amikor pizsamában mehetnek a nyertesek suliba stb. A legtöbb kuponkönyvet eladó osztály nyereménye pedig egy pizza party. Az egész jól ki van találva. A végeredmény hogy az iskolának gyűlik a pénz. A megyei iskolák 23 éve csinálják ezt a programot és több mint 650.000 dollárt gyűjtöttek így.  Idén a kislányom iskolájában például Promethean Boards interaktív kivetítő táblát szeretnének minden osztályterembe vásárolni.

A másik iskolai kampány, az az un. PTA (Parents Teachers Ass.), azaz helyi tanár-szülő közösség tagtoborzó kampánya. Ide nemcsak szülők, hanem nagyszülők és mások is csatlakozhatnak. A tagsági díja 5 dollár egy évre, aminek felét megkapja az iskola, a másik részből pedig a közösség gazdálkodik.

A kisfiam óvodájában most 2 kampány van. Az egyik az egy könyvvásár. Itt aprópénzt gyűjtenek egyszer, aztán lehet adni 1 dollárt könyvre. A harmadik lehetőség pedig hogy kifüggesztették az óvónők kívánság listáját, azaz milyen újabb könyvekkel szeretnék bővíteni a csoportszobák könyveit és az adott könyvet lehet megvásárolni és felajánlani. Ehhez kitettek matricákat amire rá lehet írni a felajánló nevét.

A másik kampány egy karácsony előtti süti árusítási lehetőség. Legalábbis így van tálalva. Aztán a következő oldalon minden szerénység nélkül leírják hogy az óvoda célkitűzése: minden család adjon el 5 doboz süteményt. A süleményesdobozok egyenként kb 15 dollárba kerülnek, ami itt is drágának számít.  Az óvóda  is fejelesztésre szeretné fordítani a befolyt összeget.

Az állami iskolák esetében értem hogy mért kampányolnak, hisz nem elegendő nekik az államtól kapott támogatás. Az óvóda esetében, ahol heti 150 dollárt kell fizetnünk, a kisebb gyerekek után pedig heti 185 dollárt fizetnek a szülők, nem teljesen értem. A befolyt összeből így is magas színvonalú óvodát tudnak csinálni.

A korábbi bejegyzésemből kimaradt, de fontos különbség. Itt a tanár-diák arány az iskola és óvoda esetében is jóval kedvezőbb mint nálunk. Egy tanárra 15-20 diák jut. Ekkora az osztályok létszáma. A tanár munkáját asszisztens segíti, az iskolában a tornát és éneket külön tanár tartja már első osztálytól, illetve K évfolyamtól.

Az óvodában sincs egy csoportban 20 gyereknél több. Ezt itt törvényekkel szabályozzák. Minél kisebb a gyerek annál kevesebb gyerek juthat egy óvónőre. Ezért van az hogy a kisebb korcsoportokban drágább az óvodai költség.

A kampányokban nem kötelező részt venni, de annyi féle van, hogy mindenki talál olyant amiben szívesen részt vállal. Az biztos hogy nagyon kreatívak. Ha lesznek újabb kampányok, majd beszámolok. Ez itt Amerika, de talán némelyik otthon is megvalósítható. Még csak 1,5 hónapja kezdődött a suli-ovi, úgyhogy szerintem folyt köv.

Atlanta

•2010.09.26. • Szólj hozzá

Atlantában a főbb látnivalók a CNN látogatóközpont és a World of Coca Cola. Előbbi nagy csalódás volt, szerintem az MTV-ben a Süsüt látni nagyobb élmény lehet. A Coca Cola érdekes volt. Meg lehetetett kóstólni a világon gyártott összes terméküket. Nekünk legjobban egy Afrikában gyártott kiwi-mangó italuk ízlett. Atlanta belvárosában van egy nagy park, amit szépen felújítottak az 1996-os olimpia előtt. Itt megtaláltuk egy emléktáblán az összes versenyzőt, köztük a magyar helyezetteket is. A képekre kattintva nagyobb méretben is láthajátok.

Stone Mountain Park

•2010.09.26. • Szólj hozzá

Még augusztusban voltunk a képeken látható Stone Mountain Parkban. Ez a nemzeti park Atlantától keletre található. Nagyon érdekes hegyképződmény. Nem túl nagy az egész és hosszú évek alatt az eróziónak köszönhetően a termő talaj réteg szinte teljesen eltűnt a hegy tetejéről. Most szürke és sima a felszín. Egyből kedvet kaptunk rá hogy levegyük a cipőinket és valóban jó érzés volt mezítláb mászkálni a tetején. Felfelé felvonóval mentünk, lefelé viszont gyalog jöttünk. A távolban a hegyről lehet látni Atlanta felhőkarcolóinak sziluettjét, de ezt sajnos nem tudtam lefotózni. Másnap kirándultunk Atlantában is úgyhogy a következő bejegyzésemben majd erről is lesz pár kép. A képekre kattintva nagyobb méretben láthatjátok.

Amerikai iskola – próbatételeink megkezdődtek

•2010.09.22. • 2 hozzászólás

Az amerikai oktatási rendszer nagyon különbözik a nálunk megszokottól. Azt már írtam korábbi bejegyzésemben hogy itt nincs állami, ingyenes óvóda, csak fizetős intézmények. Oda pedig csak 5 éves korig járhatnak a gyerekek. Felmerül a kérdés hogy akkor mi van az 5 és 6 éves gyerekekkel?

Ők iskolába járnak. Itt Amerikában, amit mi óvódának hívunk, azt ők Kindergarden-nek nevezik és teljesen be van integrálva az iskolába. K évfolyamnak nevezik és a gyerekek 1 évig járnak ide. A 6 éves korú gyerekek már elkezdik az 1. osztályt.

A mi kislányunk 7 éves, tehát Mo-on most lenne elsős, itt Amerikában már másodikas, de mivel nem tud angolul, a Kindergardenbe írattuk be. Amikor Mo-on nagycsoportos volt, akkor kerestünk neki egy nagyon jó magyar tanárnénit, aki pár hónap alatt, a kiutazásunk előtt megtanította magyarul írni és olvasni. Ezt én fontosnak tartottam, hogy az anyanyelvén tanuljon meg először írni és olvasni. Ez így utólag is jó döntésnek bizonyult, mert most ez nagy segítség neki itt kint. Mivel ismeri a betüket most a tanárnénije azon gondolkodik hogy az elő negyed év végén feljebb léphet egy évfolyamot. Addig az angol tudását kell kicsit összeszedni.

Mit csinálnak a gyerekek a Kindergardenben?

Tanulnak. Írni és olvasni. Persze játékosan, ráérősen. Itt még nincsenek tankönyvek, feladatlapokat használnak, rajzolnak, ragasztanak. Nem írott formában tanulnak írni, hanem nyomtatott betűket írnak. Néha játszhatnak is. Ami furcsa, hogy nem használnak színes ceruzát, csak zsírkrétát és az íráshoz grafit ceruzát. A színes ceruzát csak a nagyobb gyerekek és művészeti órákon használják. A kitűzőtt cél, az alap olvasás és írás készségek elsajátítása. Az év végére tudniuk kell a gyerekeknek egyszerű tőmondatokat elolvasni.

Ez elgondolkodtató hogy ez az 5 éves korban való tanulás kezdés jobb-e mint a magyar. Úgy látom a gyerekek itt kb 3 év alatt jutnak el arra az írás és olvasás és matematika szintre amire nálunk 1 év alatt az elsősök. Bizonyos szempontból ez előnyös, mert úgymond ráérősen tanulhatnak az elején. Véleményem szerint viszont a magyar rendszer jobb. Mert nálunk 6-7 éves korig a gyerekek még gyerekek maradhatnak az ovódában. Azt gondolom a legfontosabb feladatuk a játék és közben észrevétlenül is megtanulják a színeket, a formákat, a ritmusokat, a szokásokat, az évszakokat, a matematikai alapokat stb. Itt viszont már 5 évesen házi feladatot is kapnak, így aztán otthon sincs annyi idejük játszani.

Hogy érzi magát a kislányunk?

Hát vegyesen. Alapvetően szeret suliba járni, a tanító nénije nagyon kedves. A feladatokat meg tudja oldani angolul is, mert magyarban magasabb szinten van mint az 5 éves osztálytársai, tehát vannak sikerélményei. Angolul viszont még beszédben nem perfect, tehát adódnak kellemetlen helyzetek. Mint például ma reggel.

Itt ugyanis a szülők nem mehetnek be az iskolába. Az angolban használt drop off és pick up szavakat szó szerint kell érteni. A gyerekek 5-10 százaléka jár gyalog v. iskola busszal, a többi gyerek kocsival érkezik. Ennek külön procedúrája van, ami megér később egy új bejegyzést. Most csak annyit hogy 4 sávos megálló van az iskola mellett ahol kb 50 autó fér el egyszerre. Az autók felsorakoznak, várakoznak és egy hangjelzés után kiszáll az 50 gyerek, bemegy az iskolába és jön a következő csapat.

7.50-kor csengetnek be, de 8-kor kezdődik a tanítás. Eddig minden nap 7.50 után értünk oda, tehát a kislányunk bemehetett az osztály termébe. Ma viszont pár perccel hamarabb és a tanár néni nem engedte be. Gondolom annyit mondott angolul hogy : Nem, várakozz a csarnokban a becsengetésig! Mivel aranyom ebből csak annyit értett hogy nem mehet be és látta hogy a terem üres, kiszaladt a kerítéshez és onnan kiabált nekem hogy: “Anya, nem tudok bemenni!” Nekem viszont araszolnom kellett az autókkal együtt, nem állhattam ott tovább. Viszont megmondom őszintén kiakadtam egy kicsit. Leparkoltam egy közeli utcában és bementem az iskolába. Hát ez nagy feltűnést kelltett mivel nem jöhetnek be szülök, csak az irodáig. Egyből lekapcsolt egy tanár hogy mit akarok. Montam neki hogy tisztázni szeretném a tanárral hogy mi történt, mert a gyerekem kiszaladt az épületből. Mivel látta hogy nem beszélek túl jól angolul és kissé aggódom, nem kekeckedett tovább és beengedett. A tanárral tudtam beszélni mivel még nem kezdődött el a tanítás. Elmondta hogy csak 7.50 perc után lehet bemenni (az én gyerekem 7.48-kor ért oda), addig a folyosón kell várakozni, de nincsen semmi probléma.

Ugyanilyen nyelvi félreértés miatt történt múlt héten hogy elsírta magát a gyerekem az iskola után amikor mentem érte, mert aznap mindenkinek adott vattacukrot a tanár néni, csak neki nem. Amikor megpróbálta elmondani hogy ő is kér, csak egy ‘No’ volt a válasz. Semmi magyarázat. Aztán itthon újra olvastam az iskolából hazaküldött papírokat hogy rájöjjek ő mért nem kapott és elmagyaráztam neki. Ugyanis most van az iskolában egy kampány amivel pénzt gyűjt az iskola, és ebbe a gyerekeket is bevonják. Mi ennek nem akartuk kitenni a gyerekünket (nem akartuk hogy idegenekhez csöngessen be stb.). A vattacukor jutalmat azok kapták akik pénzt gyűjtöttek az iskolának. Mivel a mi gyerekünk ebben nem vett részt, ő nem kapott. Ez nem is gond, csak aranyom nem értette hogy ha mindenki kap, akkor ő mért nem. Att itteni gyerekeknek ez verseny, játék. Nekünk viszont nem. Azt gondolom a tanár néni nem nagyon tudja elképzelni, hogy milyen lehet egy idegen országban élni és ott megpróbálni megfelelni. Ha ő elmenne a családjával egy európai országba, akkor egy ilyen iskolai kampány esetén nem hiszem hogy engedné az ország nyelvét nem ismerő gyerekét házról házra járni hogy megpróbáljon 10 dolláros kuponfüzeteket eladni és így pénzt gyüjteni az iskolának. Erről a kampányról és az iskolák egyéb pénzszerzési technikáiről majd még írok egy későbbi bejegyzésben.

Szóval az angol nyelvi hiányosságaink miatt vannak ilyen kellemetlen helyzetek.

Mindezek ellenére, szerencsére szeret a kislányunk iskolába járni, és a körülményekhez képest jól megállja a helyét. Ezek a dolgok engem bosszantanak inkább. Azt a férjemmel mindketten megállapítottuk hogy a legtöbb amerikai nem túl empatikus a külföldiekkel szemben. Azt gondolom hogy azért mert sokan az országukat sosem hagyták el, de akik jártak is valamerre a világban turistaként, azok azt tapasztalták hogy a legtöbb helyen megértik az anyanyelvüket. A legtöbbjüknek nincs olyan tapasztalata hogy milyen érzés amikor egy idegen nyelvet kell megértened, vagy azon megértetned magad. Ezért aztán ha látják hogy nem nagyon érti őket az ember, akkor sem próbálnak lassabban beszélni. (Tisztelet a kivételnek! Ilyen pl az angol tanárom és pár szomszéd, akik éltek már Amerikán kívül is.)

Talán ezért van az is, hogy 2 barátot sikerült itt eddig szereznem. Az egyikük mexikói, a másik orosz származású. Velük tudok angolul beszélni.