Amerikai iskola – próbatételeink megkezdődtek

Az amerikai oktatási rendszer nagyon különbözik a nálunk megszokottól. Azt már írtam korábbi bejegyzésemben hogy itt nincs állami, ingyenes óvóda, csak fizetős intézmények. Oda pedig csak 5 éves korig járhatnak a gyerekek. Felmerül a kérdés hogy akkor mi van az 5 és 6 éves gyerekekkel?

Ők iskolába járnak. Itt Amerikában, amit mi óvódának hívunk, azt ők Kindergarden-nek nevezik és teljesen be van integrálva az iskolába. K évfolyamnak nevezik és a gyerekek 1 évig járnak ide. A 6 éves korú gyerekek már elkezdik az 1. osztályt.

A mi kislányunk 7 éves, tehát Mo-on most lenne elsős, itt Amerikában már másodikas, de mivel nem tud angolul, a Kindergardenbe írattuk be. Amikor Mo-on nagycsoportos volt, akkor kerestünk neki egy nagyon jó magyar tanárnénit, aki pár hónap alatt, a kiutazásunk előtt megtanította magyarul írni és olvasni. Ezt én fontosnak tartottam, hogy az anyanyelvén tanuljon meg először írni és olvasni. Ez így utólag is jó döntésnek bizonyult, mert most ez nagy segítség neki itt kint. Mivel ismeri a betüket most a tanárnénije azon gondolkodik hogy az elő negyed év végén feljebb léphet egy évfolyamot. Addig az angol tudását kell kicsit összeszedni.

Mit csinálnak a gyerekek a Kindergardenben?

Tanulnak. Írni és olvasni. Persze játékosan, ráérősen. Itt még nincsenek tankönyvek, feladatlapokat használnak, rajzolnak, ragasztanak. Nem írott formában tanulnak írni, hanem nyomtatott betűket írnak. Néha játszhatnak is. Ami furcsa, hogy nem használnak színes ceruzát, csak zsírkrétát és az íráshoz grafit ceruzát. A színes ceruzát csak a nagyobb gyerekek és művészeti órákon használják. A kitűzőtt cél, az alap olvasás és írás készségek elsajátítása. Az év végére tudniuk kell a gyerekeknek egyszerű tőmondatokat elolvasni.

Ez elgondolkodtató hogy ez az 5 éves korban való tanulás kezdés jobb-e mint a magyar. Úgy látom a gyerekek itt kb 3 év alatt jutnak el arra az írás és olvasás és matematika szintre amire nálunk 1 év alatt az elsősök. Bizonyos szempontból ez előnyös, mert úgymond ráérősen tanulhatnak az elején. Véleményem szerint viszont a magyar rendszer jobb. Mert nálunk 6-7 éves korig a gyerekek még gyerekek maradhatnak az ovódában. Azt gondolom a legfontosabb feladatuk a játék és közben észrevétlenül is megtanulják a színeket, a formákat, a ritmusokat, a szokásokat, az évszakokat, a matematikai alapokat stb. Itt viszont már 5 évesen házi feladatot is kapnak, így aztán otthon sincs annyi idejük játszani.

Hogy érzi magát a kislányunk?

Hát vegyesen. Alapvetően szeret suliba járni, a tanító nénije nagyon kedves. A feladatokat meg tudja oldani angolul is, mert magyarban magasabb szinten van mint az 5 éves osztálytársai, tehát vannak sikerélményei. Angolul viszont még beszédben nem perfect, tehát adódnak kellemetlen helyzetek. Mint például ma reggel.

Itt ugyanis a szülők nem mehetnek be az iskolába. Az angolban használt drop off és pick up szavakat szó szerint kell érteni. A gyerekek 5-10 százaléka jár gyalog v. iskola busszal, a többi gyerek kocsival érkezik. Ennek külön procedúrája van, ami megér később egy új bejegyzést. Most csak annyit hogy 4 sávos megálló van az iskola mellett ahol kb 50 autó fér el egyszerre. Az autók felsorakoznak, várakoznak és egy hangjelzés után kiszáll az 50 gyerek, bemegy az iskolába és jön a következő csapat.

7.50-kor csengetnek be, de 8-kor kezdődik a tanítás. Eddig minden nap 7.50 után értünk oda, tehát a kislányunk bemehetett az osztály termébe. Ma viszont pár perccel hamarabb és a tanár néni nem engedte be. Gondolom annyit mondott angolul hogy : Nem, várakozz a csarnokban a becsengetésig! Mivel aranyom ebből csak annyit értett hogy nem mehet be és látta hogy a terem üres, kiszaladt a kerítéshez és onnan kiabált nekem hogy: “Anya, nem tudok bemenni!” Nekem viszont araszolnom kellett az autókkal együtt, nem állhattam ott tovább. Viszont megmondom őszintén kiakadtam egy kicsit. Leparkoltam egy közeli utcában és bementem az iskolába. Hát ez nagy feltűnést kelltett mivel nem jöhetnek be szülök, csak az irodáig. Egyből lekapcsolt egy tanár hogy mit akarok. Montam neki hogy tisztázni szeretném a tanárral hogy mi történt, mert a gyerekem kiszaladt az épületből. Mivel látta hogy nem beszélek túl jól angolul és kissé aggódom, nem kekeckedett tovább és beengedett. A tanárral tudtam beszélni mivel még nem kezdődött el a tanítás. Elmondta hogy csak 7.50 perc után lehet bemenni (az én gyerekem 7.48-kor ért oda), addig a folyosón kell várakozni, de nincsen semmi probléma.

Ugyanilyen nyelvi félreértés miatt történt múlt héten hogy elsírta magát a gyerekem az iskola után amikor mentem érte, mert aznap mindenkinek adott vattacukrot a tanár néni, csak neki nem. Amikor megpróbálta elmondani hogy ő is kér, csak egy ‘No’ volt a válasz. Semmi magyarázat. Aztán itthon újra olvastam az iskolából hazaküldött papírokat hogy rájöjjek ő mért nem kapott és elmagyaráztam neki. Ugyanis most van az iskolában egy kampány amivel pénzt gyűjt az iskola, és ebbe a gyerekeket is bevonják. Mi ennek nem akartuk kitenni a gyerekünket (nem akartuk hogy idegenekhez csöngessen be stb.). A vattacukor jutalmat azok kapták akik pénzt gyűjtöttek az iskolának. Mivel a mi gyerekünk ebben nem vett részt, ő nem kapott. Ez nem is gond, csak aranyom nem értette hogy ha mindenki kap, akkor ő mért nem. Att itteni gyerekeknek ez verseny, játék. Nekünk viszont nem. Azt gondolom a tanár néni nem nagyon tudja elképzelni, hogy milyen lehet egy idegen országban élni és ott megpróbálni megfelelni. Ha ő elmenne a családjával egy európai országba, akkor egy ilyen iskolai kampány esetén nem hiszem hogy engedné az ország nyelvét nem ismerő gyerekét házról házra járni hogy megpróbáljon 10 dolláros kuponfüzeteket eladni és így pénzt gyüjteni az iskolának. Erről a kampányról és az iskolák egyéb pénzszerzési technikáiről majd még írok egy későbbi bejegyzésben.

Szóval az angol nyelvi hiányosságaink miatt vannak ilyen kellemetlen helyzetek.

Mindezek ellenére, szerencsére szeret a kislányunk iskolába járni, és a körülményekhez képest jól megállja a helyét. Ezek a dolgok engem bosszantanak inkább. Azt a férjemmel mindketten megállapítottuk hogy a legtöbb amerikai nem túl empatikus a külföldiekkel szemben. Azt gondolom hogy azért mert sokan az országukat sosem hagyták el, de akik jártak is valamerre a világban turistaként, azok azt tapasztalták hogy a legtöbb helyen megértik az anyanyelvüket. A legtöbbjüknek nincs olyan tapasztalata hogy milyen érzés amikor egy idegen nyelvet kell megértened, vagy azon megértetned magad. Ezért aztán ha látják hogy nem nagyon érti őket az ember, akkor sem próbálnak lassabban beszélni. (Tisztelet a kivételnek! Ilyen pl az angol tanárom és pár szomszéd, akik éltek már Amerikán kívül is.)

Talán ezért van az is, hogy 2 barátot sikerült itt eddig szereznem. Az egyikük mexikói, a másik orosz származású. Velük tudok angolul beszélni.

~ Szerző: J on 2010.09.22..

2 hozzászólás to “Amerikai iskola – próbatételeink megkezdődtek”

  1. Nagyon érdekes az amit leírtál. Itt Budapesten most akarják a suliban bevezetni azt, hogy a szülők nem mehetnek be tehát itt is ez a pick up rendszer lesz. Minden szülőt nehezen érint. Remélem azóta már megtanult a kislányod angolul és túl vagytok a nehézségeken. Sok sikert és jó egészséget: Judit

  2. Nagy érdeklődéssel olvasom a bejegyzéseidet!!!
    Örülnék, ha még írnál pár dologról!! Most tervezzük, hogy kimegyünk Amerikába 7 éves lányunkkal rokonokhoz, akik segítenek munkában, lakásban. ÜDV

Szólj hozzá