Pennsylvania

Amerikai tartózkodásunk eddigi legnagyobb utazásán vagyunk túl. Régóta szerettük volna megnézni a nagy New Yorkot és most rászántuk magunkat. A tény, hogy ez eddig váratott magára, az abból fakad hogy Chattanooga és New York között cirka 1200 km-nyi távolság van. Kb annyi mint Győr városából eljutni Párizsig. Ezért aztán most már kezdem megérteni hogy miért van az hogy sok amerikai nem járt még New Yorkban, de sokan még a fővárosukban Washingtonban sem. Ezen eleinte sokszor meglepődtünk. Most hogy már gyakorlatban is láttuk hogy milyen hatalmas ez az az ország széltében és hosszában is, kezdem megérteni. Persze lehetne repülővel is menni, de egy belföldi repülőjegy is kb ugyanolyan drága mint a tengerentúli. A mi kis 4 fős családunknak így kedvezőbb volt az autós utazást választani, mégha ez így hosszabb időt vett is igénybe. A hosszú útnak viszont több előnye volt mint hátránya, ugyanis így keresztül utazhattunk több, általunk eddig nem ismert államon és útba tudtunk ejteni egy-egy érdekes uticélt. Odafele úton megálltunk Harrisburg könyékén Pennsylvania államban. Felkerestük Hersey kis városkáját, ami a csokoládé gyáráról híres, majd ellátogattunk Lancaster környékére, ahol Amis farmerek élnek. Mai bejegyzésemben erről a részről írok. New Yorkról és a hazautazás során meglátogatott Washington és Williamsburg városokról majd további bejegyzéseimben fogok beszámolni.

A gyerekeink számára jó motiváció volt az első uticél, hogy kibírják a hosszú utazást. Március 18-án idultunk, egy pénteki napon. Az első szálláshelyünk Harrisburg városa volt, ahová késő este érkeztünk meg kb 12 órányi autózás után. Másnap látogattunk el Hersey-be a Csokigyárba. A Hersey csoki itt olyan fogalom mint nálunk otthon a Nestlé vagy a Milka. Az egyik legismertebb csokimárka. A gyárat egy Hersey nevű zsidó származású férfi alapította még a múlt században. A gyártást egy ingyenes túra keretében mutatják meg a látogatóknak. Kis mozgó vonatok-ba lehetett beszállni ami végig vezetett a gyártás több szakaszán. Ezután több programot kínálnak, amik már fizetősek. Van 3D show, lehet csokit csomagolni egyedileg, desszertet készíteni, vagy gyárthatunk saját csokit. Minket az utóbbi érdekelt leginkább és nem is csalódtunk. Indulásként kaptunk egy másnescsíkos kártyát, ami már tartalmazta a nevünket. Első lépésként beöltöztettek minket fehér köténybe és a hajunkat is fehér sapka alá kellett rejteni, aztán irány a gyártó részleg. Számítógépen, egy érintő képernyős felületen lehetett kiválasztani az opciókat hogy milyen csokit szeretnénk, miután azonosítottuk magunkat. Itt lehetett eldönteni hogy tej v. étcsokit akarunk-e és milyen töltelék legyen benne. A következő gyártórészen elindíthattuk a startot, ezután pedig végig követhettük a szemünkkel, hogy a szalagon mikor hova megy a csokink és hogy kerül bele a töltelék. Zárásként lehetett egyedi csokipapírt tervezni és a végén ebbe a papírba csomagolva kaptuk meg a csokinkat.

A nap hátralévő részében ellátogattunk Lancaster környékére, ami az itt élő Amis farmerek-ről híres. Utikönyvekben már olvastunk róluk, de szerettük volna megnézni hogy tényleg úgy élnek-e. Az Amisok a 18. században vándoroltak ki Európából, főleg német környékekről. A vallási üldözések miatt hagyták el Európát és jöttek ki az Újvilágba annak idején. A katolikusokból szakadtak ki az anabaptisták, akik azt hirdették, hogy felnőtt korban újra kell keresztelkedni, majd ebből az ágból származtak a svájci mennoniták. Innen váltak ki az Amisok, Jakob Amman hatására aki szerint a mennoniták eltávolodtak az alapítójuk, Menno Simons elveitől. Ammanról kapták a nevüket tehát az Amisok, akik a mai napig kb 200.000 fős gyülekezetet alkotnak az USA-ban. Főleg Pennsylvania és Ohio államban élnek. Azt vallják, hogy a modern élet vívmányai, különösen az elektromos dolgok, túl büszkévé teszik az embert és eltávolítják Istentől. Ezért aztán a mai napig egyszerű körélmények között élnek és gazdálkodnak. Jellegzetes fekete ruhában járnak még a gyerekek is. Ugyanúgy öltöznek mint a 18. században és csak lovas kocsival járnak. Elég furcsa volt látni őket. Szinte hihetetlen hogy vannak emberek akik így élnek. Találkoztunk egy Amis családdal, akik egy út melletti bódéban árulták a maguk által készített lekvárokat és süteményeket. Szívbe markoló volt látni a gyerkekeket abban a múlt századi ruhában. Arra gondoltam hogy talán sosem tudnák meg hogy Jézus Krisztusban anélkül is lehet hinni hogy ezt az életmódot kéne választaniuk. Aztán olvastam róluk, hogy elengedik a gyerekeiket 18 éves koruk után hogy kipróbálhassák milyen az élet a világban. A tapasztalat az viszont hogy a többségük utána is inkább a farmot választja és az egyszerűséget. Az viszont biztos, hogy ők így boldogok. Ők választották ezt az életvitelt a meggyőződésük miatt, és nem elégedetlenek a helyzetükkel.

A képekre kattintva nagyobb méretben is láthatjátok..

~ Szerző: J on 2011.04.03..

4 hozzászólás to “Pennsylvania”

  1. Yo bro come play this game zSilencer with me.

  2. Irigyelek benneteket!Biztos nagyon jó lehetett!!:D:D
    Szeretlek benneteket és hiányoztok! Jók a képek is!! Ha van még több akkor átküldenétek??

  3. Nagyon nagy élmény lehetett ez az út. Nagyon várom a folytatást. Egyébként, egyszer pont volt szó az Amisokról az egyik New York-i helyszínelőkben, és pont erről volt szó, hogy 18 évesen kiengedik őket, és általában vissza is mennek, csak a film szerint az egyik lánynak nem volt szerencséje. Na mindegy, de legalább igazoltad, hogy nem adtak le nagy hülyeséget. Van legalább valami valóság alapjuk ezeknek a filmeknek.

  4. hat ez valoban nem mindennapi elmeny lehetett, nagyon orulok, hogy megosztottatok velunk is!
    Ahogy a csoki gyarban tett latogatasotok kepeibol kiderult, komoly hatassal volt ratok, csak nem esetleg ilyen vallalkozasban toritek a fejeteket ? Mindenesetre a Judit`s nevet vedjetek le…. :)!

Szólj hozzá